A CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál (október 4-10.) különleges szekciójában korabeli dokumentumfilmeken keresztül nyerhetünk bepillantást a Kádár-korszak mindennapjaiba.
A második alkalommal megrendezésre kerülő fesztivál Íme, a szocializmus! címet viselő szekciójában mintegy másfél tucat, a Kádár-korszak utolsó két évtizedében született dokumentumfilmmel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A szekció szervezői, Dárday István és Vitézy László olyan, sokszor a hatalom által betiltott/cenzúrázott munkákat válogatott össze, melyek kritikai éllel mutatják be a diktatúra mindennapjait, a “magánélet, a gazdaság, a kultúra és a politika rejtett összefüggéseit”.
A program zárásaként a résztvevők egy beszélgetés során vitathatják meg a látottakat. A beszélgetés vendégei Pozsgai Imre, a korszak emblematikus figurája, és M. Kiss Sándor történész lesznek.
A szervezőknek nem titkolt célja, hogy a kiválasztott dokumentumfilmek a lehető legtöbb történelemtanárral megismertessék.
A fesztivál részletes programja megtalálható a CinePécs honlapján, de az ajánló itt is elolvasható.
Az ajánló:
Íme a szocializmus!
„…Véleményem szerint rosszul fog menni a valóság sora, mert nem ismerik fel a valóságot. És a leghelyesebb megközelítés, melyet ma egyáltalán alkalmazhatunk, az az, hogy elkötelezzük magunkat arra, hogy mélyen behatolunk a valóság megismerési problémáinak gyökereibe…”
Cesare Zavattini 1953
„Hiszem, hogy a magyar nemzet tévedései nagy mértékben onnan eredtek, hogy pedig midőn cselekedetei és szenvedései által gazdaggá tette történetét, egy kincses szekrényt zárva tartott vagy legalább belőle nem merített a jelen számára elég tanulságot, hanyag volt a visszaemlékezésben, s így sem erejének, mellyel bírt, sem a nehézségeknek, amelyek ellen küzdött, ismeretéhez nem juthatott hozzá…”
báró Kemény Zsigmond 1849.
Az 1970-es évek elején, a Prágai tavasz és a cseh új hullám leverése után pár évvel, mintegy a magyar gazdasági reform folytatásaként, a fiatal filmesek egy része a dokumentumfilmben látta a kádári szocializmus kritikájának egyetlen lehetőségét. Kihasználták az ideológia és a valóság között tapasztalható durva ellentmondást, amit valójában mindenki érzett, tudott, de a „létező szocializmussal” együtt járó és megváltoztathatatlan jelenségként élt meg. A nép 15-20 évvel 1956 után apatikusan beletörődött a szocializmus ünnepi nyelvezete és a szürke valóság kilátástalansága közötti távolságba.
Ezek a filmesek a Színház- és Filmművészeti Főiskola vizsgafilmjeiben, a Balázs Béla Stúdióban, később a MAFILM és az MTV közegében sajátos módszert alakítottak ki. Mivel az akkori filmelfogadási rendszer, egy-egy film beindításának a lehetősége szigorú ellenőrzés alatt állt, a filmterveket és szinopszisokat a szocializmus ünnepi nyelvén fogalmazták meg. Látszatra tehát az egyéni hős, a hazaszerető úttörő, az önfeláldozó bányász, a tettre kész tsz-elnök vagy a felvilágosult orvosnő történetei kaptak forgatási engedélyt, a vásznon azonban a szocialista valóság kritikája jelent meg, ezért született az akkori mondás: „Az ő pénzükön ellenük csinálunk filmeket.”
Emlékeznek-e még az úttörő fiúra, aki jutalomutazást nyert Londonba, de helyette más utazott?
Emlékeznek-e még a Békeidő tsz-elnökére, aki újsághirdetéssel telepített be egy kiürült falut?
Emlékeznek-e még a bauxitot kitúró disznóra a Vörös földből?
Emlékeznek-e még Piri Ida doktornőre a Harcmodor című filmben?
Emlékeznek-e még a filmekre, amelyek ugyan nem rengettek meg semmit, de eltolták a hallgatás falát?
Miért érdekesek ezek a filmek 2010-ben?
Mert valójában a „történelemírás” leghitelesebb lenyomatai.
Miért aktuálisabb, mint valaha a Társadalmi forgalmazás egykori gondolata?
Mert ma is a közösségteremtés és a civil társadalom szellemi nyitottságának egyik hatékony eszköze.
Miért szeretnénk ezt a bemutatót főleg a történelemoktatás szakembereire, a történelemtanárokra alapozva megszervezni?
Mert a történelem hitelessége és a hamisítások leleplezése a morálisan működő társadalom egyik legfontosabb feltétele, garancia az új generációk elmélyült önismeretének alakítására.
Miért fontos megrendezni ezt a bemutatót?
Mert hogyan tudnánk termékeny jövőt teremteni, ha nem teremtünk lehetőséget arra, hogy hitelesen nézzünk szembe a múltunkkal… s leleplezzük a számtalan hazugságot és hamisítást, amely történelemszemléletünk és oktatási rendszerünk súlyos torzulásaihoz vezetett…
Mert az újabb generációk nemhogy a filmeket – ez még a kisebbik baj -, de nemzeti történelmünk sötét korszakainak eseményeit, hétköznapi életét sem ismerik. Keveset tudnak például 1956-ról, amely Magyarországot a rendszerváltás elkerülhetetlenségének „hősévé” tette, s amely alig fél évszázada volt. Mit várjunk azoktól a fiatal magyar állampolgároktól, akiknek fogalmuk sincs, mi történt az elmúlt 40-50 évben? Ha nem tudják, mi volt az 1948-as nagy fordulat, ha nem ismerik 1956 bel- és külpolitikai drámáját, ha ismeretlen előttük a szocializmus máig ható ideológiai és szellemi lényege? Hogyan tudnának eligazodni a jelenben, ha nem értik a gyökereket? S ez sajnos a most iskolába járó diákokra is vonatkozik, ami az oktatási rendszer súlyos torzulásaira utal.
A dokumentumfilmek és a Budapesti Iskola játékfilmjei a rendszerváltás előkészítésének egyik leghatékonyabb eszközei voltak. De nemcsak a nagy fordulat előkészítéséhez járultak hozzá, hanem mindmáig az 1972 és 1988 közötti jó másfél évtized jelenünket és jövőnket is meghatározó valóságának analitikus és hiteles dokumentumai maradtak. Mindennapjaink elemzésével, a magánélet, a gazdaság, a kultúra és a politika rejtett összefüggéseinek feltárásával tudatos polgárokat nevelhettek volna, ha a „cenzúra” nem szorítja háttérbe ezeket a műveket, ha nem rejtik el őket a nézők elől. Annakidején ezt a cenzurális blokádot semlegesítette a társadalmi forgalmazás programja, amely mozin kívüli lehetőséget teremtett arra, hogy ezek a filmek mégis a nyilvánosság elé kerülhessenek.
Ennek a nyilvánosság kereteit feszegető koncepciónak az egyik legfontosabb eseménye Pécs városához kötődik, ahol 1977 márciusában került sor a BBS KÖZMŰVELŐDÉSI FILMHÉT megrendezésére, ennek keretében pedig a magyar film és a magyar nézők – a befogadók – viszonyában rejlő problémák és lehetőségek legátfogóbb megvitatására. A FILM TÁRSADALMI FUNKCIÓINAK ÉRVÉNYESÍTÉSE A FORGALMAZÁSBAN címmel tartott egész napos vita a magyar filmművészet lehetséges jövőjének minden aspektusát elemezte. Ehhez az elméleti vitához illeszkedtek – a mozi- és filmklub programok mellett rendezett, modellszerűen megszervezett – társadalmi forgalmazási vetítési események, mely utóbbiak fennen hirdették: VETÍTENI NEM ELÉG!
Többek között ezért is lett tehát e mostani rendezvény legfontosabb stratégiai elképzelése, hogy Pécs kulturális főváros 2010-es fesztiválja adjon helyet ezeknek az alig vetített filmeknek, szoros együttműködésben egy televíziós csatornával, amely nemcsak hírt ad a vetítések vagy viták eseményeiről, hanem maga is a fesztivál része.
Elsődleges célunk tehát az, hogy ezeket a műveket visszaemeljük a nyilvánosság középpontjába, ami persze csak akkor valósulhat meg igazán, ha a pécsi bemutató kiegészül a televíziók közreműködésével, amelyek országossá, netán nemzetközivé képesek tágítani azt, ami egyébként csak lokális esemény lenne.
A 2010-es CinePécs Fesztiválon – egy, a 20. századi magyar történelem tragikus és dicső eseményeit is számba vevő, nagyobb lélegzetű program első állomásaként – olyan filmeket mutatunk be, elemzünk és vitatunk meg, amelyek komplex módon szólnak az ember és a hatalom, a társadalmi struktúrák hétköznapjairól – vagyis mindennapi történelmünkről a Kádár-korszak utolsó másfél évtizedében.
Dárday István Vitézy László
A vetítésre szánt filmek listája (a címekre kattintva további információk válnak elérhetővé):
(Six Bagatelle)
Rendező/Director: Fehér György, Bódy Gábor, Dárday István, Jeles András, Tarr Béla,Wilt Pál
Gyártó/Production company: Mozgókép Innovációs Társulás
Nem a nosztalgia, hanem az értékkeresés és a valóságkutatás szenvedélyének továbbadása hívta életre ezt az összeállítást.
Jeles András: MEGHALLGATÁS 1969
Bódy Gábor: „EGY BAGATELL” 1975
Wilt Pál: SÁGPUSZTA 1970
Tarr Béla: HOTEL MAGNEZIT 1980
Fehér György: ÖREGEK 1969
Dárday István: MIHEZTARTÁS VÉGETT 1971
A Fehér György nevéhez kötődő,1989-ben készült „szkeccsfilm” a Mozgókép Innovációs Társulás egyik legpregnánsabb darabja: semmiből csinálni valamit. Az egész estés film a később nemzetközi hírűvé vált Budapesti Iskola előképeiből, a ’70-es évek magyar valóságát szokatlan éleslátással, érzelem-gazdag őszinteséggel dokumentáló főiskolás vizsgafilmekből mutat meg hat emlékezetes darabot.
Hat egykori pályakezdő a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején nyilvánosságra sosem került filmjeivel olyan kíméletlen kritikáját nyújtja a Kádár-korszak mély emberi és strukturális drámáinak, ami a kor dokumentációján túl máig ható megrázó élményt jelent a befogadónak.
Ennek a generációnak az indulása egy, a tevékenysége pedig két évtizedet ölel fel: 1969-től 1989-ig.
(Admission)
Rendező/ Director: Vitézy László
Fényképezte/Cinematography: Pintér György
Gyártó/Production company: Balázs Béla Stúdió (BBS)
A film egy követelményrendszer bemutatásán keresztül mutat pontos képet egy pártalapszervezet működéséről. Egy tizennyolc éves munkás párttag-felvételének eseményeit követjük nyomon. Az alkotók azt vizsgálják, milyen normákat támasztanak egy ifjú kommunistával szemben, milyen elvárásokon keresztül vezet az út a pártszervezeten belül a kiemelkedéshez.
(The Oath)
Rendező/Director: Dárday István
Fényképezte/Cinematography: Vitézy László
Gyártó/Production company: BBS
Dokumentumfilm egy kerületi KISZ fogadalomtételről, és arról a vitáról, amelyet az új KISZ tagok folytatnak a KISZ-be való belépés formájáról, a KISZ jelentőségéről és szerepéről.
(Film Series on Education)
Rendező/Director: Dárday István, Mihályffy László, Szalai Györgyi, Vitézy László, Wilt Pál
Forgatókönyv/Screenwriter: Dárday István, Mihályffy László, Szalai Györgyi
Fényképezte/Cinematography: Pap Ferenc, Gulyás János
Gyártó/Production company: BBS
Kik lesznek azok a pedagógusok, akik megkapják a járási pedagógiai napok záróünnepségén a SZOCIALISTA NEVELÉSÉRT emlékplakettet?
Ezekkel a hatalom értékrendjére utaló, kiválasztási szempontokat megjelenítő képsorokkal indít a film. Középpontjában egy ötven év körüli pedagógus-házaspár áll, akinek öt gyerekéből négy szintén a pedagóguspályát választotta.
A hivatását gyakorló tanár élete nem csupán az iskola közegében, nem csupán az iskolarendszer struktúrájában zajlik. A szociológiai pontossággal készült filmsorozat első része a házaspár életére koncentrálva emberi mélységek feltárásával mutatja be életük minden rétegét. Megismerjük őket a családi költségvetés szituációjában, majd az anyagi nehézségek után feltárulnak legszemélyesebb magánéleti problémáik, drámáik, valamint az iskolai és az otthoni létük között feszülő kettős értékrend.
A film a cselekvés formális értékelését tükröző ünnepséggel és a plakettek kiosztásával zárul.
(A filmet moziban a mai napig nem mutatták be; a társadalmi forgalmazás létrejötte ehhez a filmsorozathoz kötődik, ennek keretében az ország majd’ minden tantestületében levetítették.)
1975, Miskolc: a hosszú dokumentumfilm kategória díja/Long Documentary Film Category Prize
(Appeal)
Rendező/Director: Mihályffy László
Fényképezte/Cinematography: Vitézy László
Gyártó/Production company: BBS
Egy vidéki iskolában történt munkajogi fegyelmi ügy hátterének felderítése során a közéleti demokratizmus problémáit elemzi a film.
(Decision)
Rendező/Director: Gazdag Gyula, Ember Judit
Fényképezte/Cinematography: Jankura Péter
Gyártó/Production company: BBS
A film a tsz-demokrácia kérdésével foglalkozik egy olyan esetet vizsgálva, amelyben a tagság véleménye ellenszegül az elnök leváltására hozott járási határozatnak. A határozat végrehajtására irányuló kísérlet eseménysodrában, az érintettek viselkedésében, egy rendkívüli kiélezett helyzetben kerül szembe a néző a demokratizmus kérdésével, s megérti, hogy még nagyon sokat kell tenni a közéleti demokrácia, az egyszemélyi vezetés felelőssége és a nyereséges gazdálkodás lényeges szempontjainak összehangolása érdekében. (A film 1972-ben készült, 1984-ben mutatták be nyilvánosan.)
1984, 17. Magyar Játékfilmszemle: a szakmai zsűri díja a legjobb dokumentumfilmnek/17th Hungarian Film Week: Professional Jury’s Prize for Best Documentary
1996, Los Angeles: minden idők száz legjobb dokumentumfilmje között a Village Voice Documentary listáján/among the first hundred documentary films of all times ont he International Documentary List
(Inventor)
Rendező/Director: Wilt Pál
Fényképezte/Cinematography: Gulyás János
Gyártó/Production company: BBS
A film egy feltaláló harcát mutatja be találmányának, az őszibarackfák gyógy-metszésének szabadalmaztatásáért és alkalmazásáért, majd feltárja ugyanennek az embernek zűrzavaros magánéletét, munkahelyi viselkedését. A mű ereje abban van, hogy egy ember „két arcának” megmutatásával tiltakozik a felszínes, sekélyes ítélkezés sematizmusa ellen.
Rendező/Director: Gulyás Gyula, Gulyás János
Forgatókönyv/Screenwriter: Gulyás Gyula, Gulyás János
Fényképezte/Cinematography: Gulyás János
Gyártó/Production company: Társulás Stúdió, Magyar Televízió Közművelődési Főosztályával kooprodukcióban
A dokumentumfilm főszereplője Medve Alfonz, aki 1963-tól nyolc évig volt termelőszövetkezeti elnök Domaházán. Elnöksége alatt fellendült a termelőszövetkezet. 1971-ben a népi ellenőrzési bizottság vizsgálata alapján eljárást indítottak ellene azzal az indokkal, hogy olyan esetben is felvett tsz-árkiegészítésként bizonyos állami juttatást, amikor az nem illette meg.
Medve Alfonz intenzíven éli életét; a film címe életfilozófiájának tömör összefoglalása: háromszor kellett újra kezdenie; magángazdából nemcsak tsz-tag, hanem elnök lett, és minden tehetségét a tsz felvirágoztatására fordította. Börtönbüntetésre ítélték, bár mire a tárgyalása befejeződött, már megváltoztak azok a szabályozók, amelyek alapján gazdasági vétségéért elítélték, mégis másfél évet töltött börtönben – holott azért, amiért elítélték, ma már inkább kitüntetést érdemelne. Okos, hozzáértő, taktikus, szerző-mozgó vezető volt. Most kocsis a tsz-ben, és újra saját gazdaságát virágoztatja fel. Nem tört meg; nem sápad. „Nem sápadunk, ez a fő. Le a kalappal, dolgozunk, míg bírunk.”
1983, Nívódíj
(Changes That Have Been)
Rendező/Director: Gulyás Gyula, Gulyás János
Fényképezte/Cinematography: Gulyás János
Zene/Music: Muzsikás együttes/Muzsikás Ensemble, Budai Ilona
Gyártó/Production company: BBS
A film egy Szabolcs megyei falu, Penészlek lakóinak életét, elmaradott anyagi, társadalmi, szociális, kulturális és szellemi állapotát tárja fel. A változások érzékeltetéséhez felhasznál egy 1968-ban készült amatőrfilmet és Végh Antal 1968-as Állóvíz című szociográfiai írását.
(The Unveiling)
Rendező/Director: Szalai Györgyi, Vitézy László
Forgatókönyv/Screenwriter: Szalai Györgyi, Vitézy László
Fényképezte/Cinematography: Gulyás János, Pap Ferenc, Péterffy András, Poros László
Gyártó/Production company: BBS
A „leleplezésre” két szobor fölállítása adott alkalmat Dombóváron. Az egyik egy amatőr művész faszobra, amelyet a Láng gyár munkásai rendeltek meg, a helyi kulturális vezetés azonban eltávolította a gyár bejárata elől; a másik a Képzőművészeti Lektorátus intézkedése nyomán az előző helyére kerülő „igazi munkásszobor”, amely szakavatott hűséggel szolgálja ki a párt művészeti korszellemét. A film az új szobor elkészülését, zsűrizését és a régi kálváriáját követi nyomon, és éles bírálattal mutat rá a vezetők és vezetettek között tátongó szakadékra.
(Holiday in Britain)
Rendező/Director: Dárday István, Szalai Györgyi
Forgatókönyv/Screenwriter: Dárday István, Szalai Györgyi
Fényképezte/Cinematography: Koltai Lajos
Zene/Music: Papp Imre, Presser Gábor, Solymos Antal, Tolcsvay László
Szereplők/Cast: Simai Mária, Borsi József, Tamás Kálmán, Tamás Kálmánné, Márton István
Gyártó/Production company: Budapest Filmstúdió
Az első dokumentarista játékfilm, amelynek minden szereplője civil. A film legnagyobb érdeme, hogy szociológiai pontossággal mutat rá a Magyarországon létező szocializmus alap-problémájára: a hatalom működésére, amely ahelyett, hogy az alulról jövő létezés viszonyaiból indulna ki, intézkedéseit, elképzeléseit minden helyzetismeret nélkül, felülről akarja ráerőltetni a népre.
A járási úttörőtitkár azt a feladatot kapja, hogy jelöljön ki egy zenélni tudó, munkásszármazású, jó tanuló úttörőt egy hónapos angliai jutalomutazásra. Beindul az apparátus, hogy a felső utasításnak megfelelő gyereket a járásban megkeressék. A gitáros Balogh Tibire szinte véletlenszerűen akadnak rá egy kis faluban, ahol legjobban maguk a tanárok vannak megdöbbenve, hogy Tibi milyen jól gitározik. A mezőről előrángatott mezitlábas szülők zavarukban aláírják a nyilatkozatot; a falu határát soha át nem lépő anya azonban megbánja ezt, és férjét - női eszközeit is latba vetve – a nyilatkozat visszavonására kényszeríti. Végül a fiú helyett élelmesebb szülők butácska, tehetségtelen gyereke száll fel a jutalomútra induló repülőgépre.
1976, a Magyar Film- és Tévékritikusok nagydíja, operatőri díj Koltai Lajosnak/Hungarian Film and TV Critics’ Grand Prize, Best Cinematographer to Lajos Koltai
Mannheim: Nagydíj/ Grand Prize
(Family Nest)
Rendező/Director: Tarr Béla
Forgatókönyv/Screenwriter: Tarr Béla
Fényképezte/Cinematography: Pap Ferenc, Mihók Barna
Zene/Music: Tolcsvay László, Móricz Mihály, Szörényi Szabolcs
Szereplők/Cast: Horváth Lászlóné, Horváth László, Kun Gábor, Kun Gáborné, ifj. Kun Gábor, Rácz Irén, Oláh Jánosné, Szekeres Jánosné, Horváth Krisztina, Korn József, Kádár Adrienn, dr.
Gyártó/Production company: BBS
A „Budapesti Iskola” klasszikus dokumentum-játékfilmje robbanás előtti helyzetekben, drámai premier plánokban ábrázolja egy munkás házaspár életfeltételeit, kapcsolatuk felbomlását. Irén a kislányával, Krisztikével egy peremkerületi szoba-konyhás lakásba szorul katonaidejét töltő férje négyfős családjával. A lehetetlenül szűk helyen minden apróság gyilkos veszekedéseket robbant ki. Az apósnak sikerül a fiát féltékennyé téve egymás ellen hangolni a fiatalokat. Irén feltör egy lerobbant szükséglakást, abban bízva, hogy a gyerekkel nem lakoltatják ki. (A film egyik alapjelenete a nyomorúságos elfoglalt lakásból való kilakoltatás.) A szereplők meg vannak győződve arról, hogy a lakás minden problémájukat megoldaná.
1979, a Magyar Film- és Tévékritikusok díja a legjobb elsőfilmért/Hungarian Filmcritics’ Prize for Best First Feature
Mannheim: Nagydíj/Grand Prize
(Peacetime)
Rendező/Director: Vitézy László
Író/Writer: Vitézy László
Forgatókönyv/Screenwriter: Szalai Györgyi
Fényképezte/Cinematography: Pap Ferenc
Zene/Music: Erkel Ferenc, Kodály Zoltán
Szereplők/Cast: Czink Béla, Fekete András, Bödő Lajos, Kiss Lajos, Kelemen Jenő
Gyártó/Production company: Budapest Filmstúdió
Borsány község termelőszövetkezetének elnöke, Bencsik Béla lakás, munka, jó kereset ígéretével új családokat telepít a faluba, hogy megakadályozza az elnéptelenedést, a gazdaság pusztulását. A menedzser-alkatú vezető ezzel konfliktusok sorozatát indítja el a községen belül (a régi és az új családok között), a szomszéd községek és Borsány között, valamint saját személye és a felettesi hatalmát védő járási, megyei vezetés között.
1980, Mannheim: Nagydíj, a Népfőiskolai Zsűri díja/Grand Prize, Prize of the People’s College’s Jury
1981, a Magyar Film- és Tévékritikusok díja a legjobb forgatókönyvért és Szalai Györgyinek a dokumentum-játékfilm irányzatban betöltött szerepéért, a legjobb férfialakítás díja Fekete Andrásnak/Hungarian Film and TV Critics’ Prize to Györgyi Szalai for Best Script and for her Contribution to the Genre of Documentary Feature Films, Best Actor to András Fekete.
(Stratagem)
Rendező/Director: Dárday István, Szalai Györgyi
Forgatókönyv/Screenwriter: Szalai Györgyi
Fényképezte/Cinematography: Koltai Lajos, Pap Ferenc
Szereplők/Cast: dr. Piri Ida, Kovács Tivadar, Fehér Kálmán, Molnár János, Kincses József, dr. Kutas Sándor, dr. Hegedűs János, Dávid Gyula, Keller Ádám, Purt Zsuzsa
Gyártó/Production company: Dialóg Stúdió
A civil szereplőkkel eljátszatott történet színhelye egy dunántúli falu, ahol a járási főorvos asszony kezdeményezésére a magányosan maradt öregek részére a helybeliek szociális otthont akarnak építeni társadalmi munkában, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaság anyagi támogatásával. A megyei vezetés először hozzájárul, majd ellenezni kezdi a tervet, mert inkább saját alapításában hozna létre egy Boldog öregek városa nevű intézményt. Mindkét tábor síkraszáll a maga elképzeléseiért, megindul a harc. Hosszú küzdelem után végül a falu győz, felépül a szociális otthon. Akik ellenezték és hátráltatták, kitüntetést kapnak. Akik létrehozták, azokról senki sem beszél.
1981, a Magyar Film- és Tévékritikusok díja Szalai Györgyinek a legjobb forgatókönyvért és a dokumentum-játékfilm irányzatban betöltött szerepéért/Hungarian Film and TV Critics’ Prize to Györgyi Szalai for Best Script and for her Contribution to the Genre of Documentary Feature Films
(Red Earth)
Rendező/Director: Vitézy László
Forgatókönyv/Screenwriter: Dárday István
Fényképezte/Cinematography: Darvas Máté, Pap Ferenc
Szereplők/Cast: Németh Imre, Gádori Vilmos, Nagy Zoltán, Szepeshegyi István,Skublics György, Toronyi Kálmán, Tóth Ferenc, Németh Imréné, Fekete András
Gyártó/Production company: Társulás Stúdió
Cserefa határában egy bányász disznója vörös földet túr ki a kertvégében, és így derül ki, hogy külszíni fejtésre alkalmas, jó minőségű bauxitot rejt a domb. Szántót először kinevetik, majd el akarják hallgattatni, mert a „vizesek” és az idegenforgalom érdekeit sértené a bányanyitás. Végül a KGST-érdek győz, ezért a geológusok ünnepélyesen, saját felfedezésükként bejelentik a lelőhelyet. Megkezdődik a fejtés. Emiatt kilakoltatják a falu lakóit, akik Szántón állnak bosszút. Kiközösítik, majd megverik. Őt hibáztatják azért is, mert csak nevetséges kártérítést kapnak. Szántó nem hagyja az igazát, ekkor egy kis pénzjutalommal lecsendesítik. A Szántó nélkül megtartott ünnepségen pedig malacsültet szolgálnak föl a bányaügyben jeleskedő vezetőknek.
1983, 15. Magyar Játékfilmszemle: a társadalmi zsűri rendezői díja, operatőri díj Pap Ferencnek/ 15th Hungarian Film Week: Social Jury’s Directors’ Prize, Cinematographers’ Prize to Ferenc Pap
(The Documentator)
Rendező/Director: Dárday István, Szalai Györgyi
Forgatókönyv/Screenwriter: Dárday István, Szalai Györgyi
Fényképezte/Cinematography: Tímár Péter
Zene/Music: Czencz József, Molnár János, Kaszás Péter
Szereplők/Cast: Dés Mihály, Pászti Lilla, Ágoston János, Altorjay Gábor, Ács Miklós,Gáspár Bernadett, Hajós István
Raffael egy videó-szaküzlet, egy többszintes luxusépület és egy Oldsmobil tulajdonosa. Barátnője az üzlet feltűnően szép alkalmazottja, Chip. Az illegális másolást egy Rambó becenevű motoros macsó végzi. Ő hordja szét a pornó- és horror-kazettákat is a megrendelőknek. Raffael szeret gazdag lenni, és minél több élvezeti cikket birtokolni, igazi szenvedélye azonban a kor dokumentálása videón és számítógépen. Chip viszonyt folytat Rambóval, vele ő van fölényben. Miután Raffael rájön, feleségül veszi Chipet, a nő kapcsolata azonban Rambóval változatlan marad. Mikor váratlanul civil ruhás rendőrök szállják meg a boltot és a házat, biztos benne, hogy Chip volt a névtelen feljelentő. A rendőröket valójában Raffael sajátos korszak-reprezentáló videó-gyűjteménye érdekli.
1990, Berlin: FIPRESCI-díj/FIPRESCI Prize
